A még velünk lévő kortanuktól és az elbeszélések sokaságából tudjuk, hogy a hosszú és fájdalmakkal, fizikai és lelki szenvedéssekkel teli évek alatt sem törtek meg. Nem botránkoztak meg Istenben, nem kételkedtek, hanem kitartottak a hitben.
Főtisztelendő atyák! Tisztelt képviselő asszony!
Tisztelt Polgármester urak!
Tisztelt emlékező közösség! Sehr geehrte Gedenkgemeinschaft!
„Selig ist, wer an mir keinen Anstoß nimmt.”
„Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
Lukács evangéliumban Jézus üzeni ezt a mondatot a börtönben sínylődő Jánosnak. És mennyire igaz ez azokra, akikre ma emlékezünk.
A még velünk lévő kortanuktól és az elbeszélések sokaságából tudjuk, hogy a hosszú és fájdalmakkal, fizikai és lelki szenvedéssekkel teli évek alatt sem törtek meg. Nem botránkoztak meg Istenben, nem kételkedtek, hanem kitartottak a hitben.
Elszenvedték a világháború, a malenkij robot, majd a kitelepítés borzalmait, a szovjet megszállás erőszakosságát, a vagyon- és jogfosztásokat, a sorozatos megaláztatásokat, de hittel telve imádkoztak, hogy hazajussanak vagy várták szeretteiket a háborúból, a malenkij robotból… haza.
Ők és ti, azaz mi vagyunk az elő bizonyítékai népcsoportunk mentális ellenállóképességének, annak, hogy a pozitív alkalmazkodásunk „világraszóló”, hiszen a népcsoportunkat sújtó viharok után mindig új, erős élet született. Ennek okán vagyok biztos benne: a magyarországi németségnek van jövője. Nem azért, mert könnyű, könnyebb volt a megelőző években vagy az elmúlt bő egy évtizedben annyi pénz érkezett volna a közösségünkhöz, hogy már nem kell megoldanunk semmit. Tudjuk, hogy nem volt könnyű, tudjuk, hogy a pénzből soha nem elég…
Hanem azért vagyok biztos ebben, mert minden nehézség után újra talpra tudtunk állni és van jövőképünk. De látnunk kell: ez a jövő nem ígéret egy felsőbb hatalomtól, hanem egy feladat. Egy feladat saját magunktól önmagunknak, aminek a következő lépése a tavaszi országgyűlési választás lesz, aminek az a tétje, hogy mi, magyarországi németek továbbra is magunk döntsünk a sorsunkról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves német honfitársaim!
„Du sollst nicht gleichgültig sein” – „Ne légy közömbös”. Marian Turski, a tavaly elhunyt holokauszt-túlélő szavai ezek.
Ahogy ő mondta, ez kell, hogy a 11. parancsolat legyen.
Most, amikor a kollektív bűnösségen alapuló, még mindig hatályos jogszabály megkérdőjelezését is elzárással sújtja egy szomszéd országban elfogadott új törvény, még hangsúlyosabban cseng ez a mondat.
Azért gyűltünk ma itt össze, hogy eleget tegyünk ennek a figyelmeztetésnek: emlékezünk, emlékeztessünk és így nem maradunk közömbösek múltunk tragédiáival kapcsolatban.
Az igazság nem alku tárgya. Csak akkor tudunk felelősen dönteni a jövőben, ha szembe merünk nézni a tényekkel, és nem engedünk az igazság relativizálásának. Ez ad erőt ahhoz is, hogy ne váljunk közömbössé a velünk lévő, minket körülvevő társadalmi és történelmi kihívásokkal és akár elfogadhatatlan jogszabályokkal szemben.
Tehát, emlékeztessünk mindenkit kortól és nemzetiségtől, politikai hovatartozástól, állampolgárságtól függetlenül, hogy a bő nyolc évtizeddel ezelőtti borzalmakat megélők szenvedései, megaláztatásai ne legyenek hibavalók és ne vesszenek a múlt homályába! Hogy az elszenvedők emlékéből áldás fakadjon és soha többé ilyen ne fordulhasson elő!
Nie wieder – das gilt, das lösen wir ein, heute, morgen und für alle Zeit.
Soha többé – ezért tegyünk ma, holnap és mindörökké.
Hiszek abban, hogy hazánk, Magyarország azon alapszik, hogy oszthatatlanul összetartozunk, bármilyen őshonos nemzetiséghez tartozó polgár természetesen hozzátartozik az egészhez, és együtt szállunk szembe minden gyűlölettel.
Gott segne Ungarn, Gott sei vor Euch und vor den Ungarndeutschen!
Isten áldja Magyarországot, Isten áldjon Titeket és az egész magyarországi németséget!
Schönen Dank! Köszönöm, hogy meghallgattak!
https://kismarosikikialto.hu/a-kismarosi-elhurcoltak-a-tortenelem-tanui-erzsi-tercsi-es-szepi-hazairt-levele/
