Tisztelt Emlékező Közösség!
Sehr geehrte Gedenkgemeinschaft!

„Selig ist, wer an mir keinen Anstoß nimmt.”
„Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”

Lukács evangéliumban Jézus üzeni ezt a börtönben sínylődő Jánosnak.

 

A még velünk lévő kortanuktól és az elbeszélések sokaságából tudjuk, hogy a hosszú és fájdalmakkal, fizikai és lelki szenvedéssekkel teli évek alatt sem törtek meg azok, akikre ma emlékezünk. Nem botránkoztak meg, nem kételkedtek, hanem kitartottak a hitben.

Elszenvedték a világháború, a malenkij robot, majd a kitelepítés borzalmait, a szovjet megszállás erőszakosságát, a vagyon- és jogfosztásokat, a sorozatos megaláztatásokat, de hittel telve imádkoztak, hogy hazajussanak vagy várták szeretteiket a háborúból, a malenkij robotból… haza.

 

Ők és ti, azaz mi vagyunk az elő bizonyítékai népcsoportunk mentális ellenállóképességének, annak, hogy a pozitív alkalmazkodásunk „világraszóló”, hiszen a népcsoportunkat sújtó viharok után mindig új, erős élet született. Ennek okán vagyok biztos benne: a magyarországi németségnek van jövője. Nem azért, mert könnyű, könnyebb volt a megelőző években vagy az elmúlt bő egy évtizedben annyi pénz érkezett volna a közösségünkhöz, hogy már nem kell megoldanunk semmit. Tudjuk, hogy nem volt könnyű, tudjuk, hogy a pénzből soha nem elég.

Hanem azért vagyok biztos ebben, mert minden nehézség után újra talpra tudtunk állni és van jövőképünk. De látnunk kell: ez a jövő nem ígéret egy felsőbb hatalomtól, hanem egy feladat. Egy feladat saját magunktól önmagunknak.

Hogy biztosan lehessen jövőnk, emlékeztessünk arra a szenvedéstörténetre, ami 81 évvel vette kezdetét.
Tegyük ezt annak a tudatában, hogy egy szomszédos országban a kollektív bűnösségen alapuló, még mindig hatályos jogszabály megkérdőjelezését is elzárással sújtja egy a napokban elfogadott törvény.

 

 

Tehát, emlékeztessünk mindenkit kortól és nemzetiségtől, politikai hovatartozástól, állampolgárságtól függetlenül, hogy a bő nyolc évtizeddel ezelőtti borzalmakat megélők szenvedései, megaláztatásai ne legyenek hibavalók és ne vesszenek a múlt homályába! Hogy az elszenvedők emlékéből áldás fakadjon és soha többé ilyen ne fordulhasson elő!

 

Nie wieder – das gilt, das lösen wir ein, heute, morgen und für alle Zeit.

Meine Damen und Herren, ich bin sicher, dass unsere Heimat, Ungarn, gründet darauf, dass wir unteilbar zusammenstehen, dass Bürgerinnen und Bürger von allen einheimischen Nationalitäten selbstverständlich dazugehören und dass wir gemeinsam uns entschieden gegen Hass einsetzen.

Soha többé – ezért tegyünk ma, holnap és mindörökké.

Hölgyeim és uraim, hiszek abban, hogy hazánk, Magyarország azon alapszik, hogy oszthatatlanul összetartozunk, bármilyen őshonos nemzetiséghez tartozó polgár természetesen hozzátartozik az egészhez, és együtt szállunk szembe minden gyűlölettel.

Gott segne Ungarn, Gott sei vor Euch und vor den Ungarndeutschen!

Isten áldja Magyarországot, Isten áldjon Titeket és az egész magyarországi németséget!

 

Schönen Dank!
Köszönöm, hogy meghallgattak!