Besondere Anlässe

1951 februárjában több mint 1200, szovjet hadifogságból hazatérő ember érkezett a Tiszalök mellett felállított táborba. Zömük magyarországi német volt, akiket a hazatérést követően a szabadulás helyett bírói ítélet nélküli kényszermunka és az ÁVH embertelen felügyelete várt. A puszta kézzel végzett embertelen munka, a megalázó bánásmód és bizonytalanság miatti elkeseredés vezetett az 1953. október 4-i bátor lázadáshoz, amelyet a hatalom fegyverrel vert le. A tábor rideg valóságát és a sorstársak küzdelmét a túlélő bakonygyiróti sorstárs, Ringhoffer József megrázó grafikái és festményei, valamint dr. Gajdos-Frank Katalin hiánypótló kutatásai őrizték meg az utókornak. Ahogy Ringhoffer József vallotta: „Ezekről a dolgokról sokáig nem tudott a világ. Pedig beszélni kell róla. Azért, hogy dokumentáljuk az eseményeket és figyelmeztessünk: ne fordulhasson elő többé hasonló dolog.” Die Gefangenen der Hoffnung – Tiszalök, 1953 Im Februar 1951 trafen mehr als 1.200 aus der sowjetischen Kriegsgefangenschaft heimkehrende Menschen in dem bei Tiszalök errichteten Lager ein. Die Mehrheit von ihnen waren Ungarndeutsche, die nach ihrer Heimkehr statt der ersehnten Freiheit durch die AVH (Staatsschutzbehörde) willkürliche Zwangsarbeit ohne gerichtliches Urteil und eine unmenschliche Überwachung erwarteten. Die Verzweiflung über die mit bloßen Händen verrichtete, unmenschliche Arbeit, die erniedrigende Behandlung und die Ungewissheit führte am 4. Oktober 1953 zu einer mutigen Meuterei, die von der Machthaber mit Waffengewalt niedergeschlagen wurde. Die kalte Realität des Lagers und den Kampf der Leidensgenossen haben die erschütternden Grafiken und Gemälde des überlebenden Zeitzeugen József Ringhoffer aus Bakonygyirót sowie die bahnbrechenden Forschungen von Dr. Katalin Gajdos-Frank für die Nachwelt bewahrt. Wie József Ringhoffer bekannte: „Lange Zeit wusste die Welt nichts von diesen Dingen. Aber man muss darüber sprechen. Um die Ereignisse zu dokumentieren und zu warnen: Damit sich so etwas nie wieder wiederholen kann.“  

Tegnap este a Budapesti Német Önkormányzat ünnepélyes keretek között ünnepelte meg az Európa-napot. A rendezvény középpontjában a kiemelkedő pedagógusok elismerése állt „Az év magyarországi német pedagógusa” díj átadásával, a fiatalság motiválása a „ Deutsch ist ein Plus” jelmondat jegyében, valamint az ösztöndíjasok kitüntetése a közös, erős jövő érdekében.   Gestern Abend feierte die Deutsche Selbstverwaltung Budapest in einem feierlichen Rahmen den Europatag. Im Mittelpunkt standen die Würdigung herausragender Pädagogen als „Ungarndeutscher Pädagoge des Jahres“, die Motivation der Jugend unter dem Motto „Deutsch ist ein Plus“ sowie die Ehrung der Stipendiaten für eine starke gemeinsame Zukunft.

A magyarországi német közösség gazdag kulturális örökségében a zene nemcsak a gyökereinket őrzi és a hagyományokat ápolja, hanem erejével összeköti a közösségeket, és építi a holnapot. Szóljon a zene a múlt tiszteletéről, a megmaradásról és a közös jövőnkről ma is! Bogdányi barátaim koncertrészletével köszöntjük a zene vilagnapját. In dem reichen kulturellen Erbe der Ungarndeutschen bewahrt die Musik nicht nur unsere Wurzeln und pflegt unsere Traditionen, sondern verbindet mit ihrer Kraft auch Gemeinschaften und baut an der Zukunft. Möge die Musik heute vom Respekt vor der Vergangenheit, dem Erhalt unserer Identität und unserer gemeinsamen Zukunft künden! Mit einem Konzertausschnitt unserer Bogdaner Freunde begrüßen wir den Tag der Musik.   https://www.facebook.com/reel/1165139399029517?locale=hu_HU

Szerte az országban imádkozzuk ezt katolikus hívek (hol magyarul, hol németül) a szentmisék végén: Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen. Az ima nemcsak a hitünket erősíti, hanem azt a közösséget is, amelyhez tartozunk. A hagyományaink és a hitünk tisztelete adja meg azt a szilárd alapot, amelyre a jövőnket építhetjük. Kívánom, hogy ezek a gondolatok adjanak erőt és békességet mindannyiunknak. Landesweit beten wir katholischen Gläubigen (manchmal auf Ungarisch, manchmal auf Deutsch) am Ende der Heiligen Messen: Heiliger Erzengel Michael, verteidige uns im Kampfe; gegen die Bosheit und die Nachstellungen des Teufels sei unser Schutz! „Gott gebiete ihm!“, so bitten wir flehentlich. Du aber, Fürst der himmlischen Heerscharen, stoße den Satan und die anderen bösen Geister, die in der Welt umherziehen, um die Seelen ins Verderben zu stürzen, mit Gottes Kraft hinab in die Hölle! Amen. Dieses Gebet stärkt nicht nur unseren Glauben, sondern auch die Gemeinschaft, der wir angehören. Die Achtung unserer Traditionen und unseres Glaubens bildet das feste Fundament, auf dem wir unsere Zukunft aufbauen können. Ich wünsche, dass diese Gedanken uns allen Kraft und Frieden spenden.

Ma érkezett hozzánk utolsó szeptemberi látogatócsoportunk, mégpedig Csobánkáról. Az Országház szépsége nagy hatással volt rájuk, aminek többször is hangot adtak. Örülök, hogy vendégeink nagyon értékes, maradandó élménnyel gazdagodhattak a látogatás során. Heute durften wir unsere letzte Besuchergruppe im September bei uns begrüßen – diesmal aus Csobánka/Tschowanka. Die Schönheit des Parlamentsgebäudes hat sie sehr beeindruckt, was sie mehrfach zum Ausdruck gebracht haben. Ich freue mich sehr, dass unsere Gäste bei ihrem Besuch viele wertvolle und bleibende Eindrücke mitnehmen konnten.

Tegnapi második csoportunk délután érkezett hozzánk. A Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Általános Iskola pedagógusai csapatépítő napjuk egyik fő állomásaként az Országházat választották. Sétájukon egészen a Szent Koronáig kísérhettem őket. Bízom benne, hogy ez a közös élmény is hozzájárult ahhoz, hogy a csapat még jobban összekovácsolódjon. Unsere zweite Gruppe von gestern kam am späten Nachmittag zu uns. Die Pädagoginnen und Pädagogen der Deutschen Nationalitätengrundschule Werischwar hatten das Parlament als eine der Hauptstationen ihres Teambuilding-Tages gewählt. Auf ihrem Rundgang durfte ich sie bis zur Heiligen Krone begleiten. Ich hoffe, dass auch dieses gemeinsame Erlebnis dazu beigetragen hat, das Team noch ein Stück näher zusammenzubringen.

Ma két csoportot is elkísérhettem parlamenti sétájuk során. Első csoportként a Kerepesi Német Kultúregyesület érkezett. Egészen a séta végéig együtt maradhattam velük, így a Parlament felfedezése közben baráti beszélgetésekre is jutott idő. Heute durfte ich gleich zwei Gruppen bei ihrem Rundgang durch das Parlament begleiten. Als erste Gruppe waren die Mitglieder des Deutschen Kulturvereins Kerepesch zu Gast. Bis zum Ende des Rundgangs konnte ich bei ihnen bleiben, sodass neben der Besichtigung des Parlaments auch Zeit für nette, freundschaftliche Gespräche blieb.

Ma szűkebb pátriámból, Szentendréről érkeztek vendégeink: az 56 éve működő Kék Duna Nyugdíjas Klub tagjai gyönyörködhettek az Országház csodálatosan díszített belső tereiben. Heute kamen unsere Gäste aus meiner engeren Heimat, aus Szentendre / Sankt Andrä : Die Mitglieder des seit 56 Jahren bestehenden Rentnerklubs „Kék Duna“ konnten die wunderschön geschmückten Innenräume des Parlaments bewundern.

Most vasárnap Lánycsókon jártam, ahol egy gyönyörű, részben német nyelvű termésáldó szentmisén vehettem részt. A plébános atya szentbeszédében egy nagyon fontos gondolatot emelt ki: elengedhetetlen, hogy panaszkodás nélkül tudjunk megállni és hálát adni. ​felemelő érzés egy-egy helyi közösséggel együtt ünnepelni a hagyományainkat, és hálát adni az őszi bőségért, valamint a mindennapi áldásokért.    Diesen Sonntag war ich in Lantschuk, wo ich an einer wunderschönen, teilweise deutschsprachigen Erntedankmesse teilnehmen durfte. Der Herr Pfarrer hob in seiner Predigt einen sehr wichtigen Gedanken hervor: Es ist unerlässlich, dass wir innehalten und ohne zu klagen danken können. ​Es ist ein erhebendes Gefühl, gemeinsam mit einer örtlichen Gemeinschaft unsere Traditionen zu feiern und für den herbstlichen Segen sowie für die alltäglichen Gnaden dankbar zu sein.

Gratulálunk Staufenberg és Tarján (Tarian) 35 éves testvértelepülési kapcsolatához! ​„Európa ott kezdődik, ahol az emberek kinyitják az ajtókat.” ​Amikor erre a három és fél évtizedre tekintünk, az életöröm, a lendületes ifjúsági csereprogramok és egy stabil, élő kapcsolatrendszert látunk. Ez a jubileum tökéletes alkalom arra is, hogy megmutassátok, hogy jött létre a mára határokon átívelő, valódi és igaz barátságok sokasága. Mindannyian tudjuk: ​bár ma is nagy kihívásokkal nézünk szembe, egy biztos: Európát csak közösen, egymást támogatva tudjuk építeni és sikerre vinni. ​További sok sikert és jó ünneplést kívánok a jubileumhoz!   Herzlichen Glückwunsch zur 35-jährigen Städtepartnerschaft zwischen Staufenberg und Tarian! ​„Europa beginnt da, wo Menschen die Türen öffnen.“ ​Wenn wir auf diese dreieinhalb Jahrzehnte zurückblicken, sehen wir Lebensfreude, dynamische Jugendaustauschprogramme und ein stabiles, lebendiges Beziehungsnetzwerk. Dieses Jubiläum ist auch die perfekte Gelegenheit, um zu zeigen, wie eine Vielzahl von echten und wahren Freundschaften entstanden ist, die heute über Grenzen hinwegreichen. ​Wir alle wissen: Auch wenn wir heute vor großen Herausforderungen stehen, ist eines sicher: Wir können Europa nur gemeinsam und durch gegenseitige Unterstützung aufbauen und zum Erfolg führen. ​Ich wünsche weiterhin viel Erfolg und eine schöne Jubiläumsfeier!

Heinek Ottó halálának 8. évfordulója alkalmából egy kivételes személyiség előtt tisztelgünk, aki a szellemi nagyságot, a politikai következetességet és a magyarországi németség iránti elkötelezettséget egyesítette, maradandó örökséget hagyva maga után.   Anlässlich des 8. Todestages von Otto Heinek erinnern wir an eine außergewöhnliche Persönlichkeit: Einen Mann, der Intellekt, politische Standfestigkeit und ungarndeutsche Identität vorbildhaft vereinte und ein unvergessenes Werk hinterließ.

Isten éltesse magyar hazánkat!  Augusztus 20-án államalapító Szent István királyra és az ezeréves magyar államiságra emlékezünk. Ezen a napon arra is büszkén gondolhatunk, hogy a magyar és a német nép története immár közel ezer éve összefonódik. Mi, magyarországi németek évszázadok óta formáljuk és építjük közös hazánkat. Történetünk új, meghatározó fejezetét jelentette sváb őseink három évszázaddal ezelőtti letelepedése, majd az egymást követő nemzedékek fáradhatatlan országépítő munkája. Örökségüket ma mi visszük tovább: magyarként és németként, közös hazánkért. Különböző gyökerekből egyetlen közös haza nőtt ki. Magyarország ma e kultúrák szép mozaikja – építsük tovább együtt a jövőnket!   Gott segne unsere ungarische Heimat! ​Am 20. August gedenken wir des Staatsgründers, König Stephan des Heiligen, und der tausendjährigen ungarischen Staatlichkeit. An diesem Tag können wir auch voller Stolz daran denken, dass die Geschichte des ungarischen und des deutschen Volkes nunmehr seit fast tausend Jahren miteinander verflochten ist. ​Wir Ungarndeutsche formen und bauen unsere gemeinsame Heimat seit Jahrhunderten mit auf. Ein neues, prägendes Kapitel unserer Geschichte bedeutete die Ansiedlung unserer schwäbischen Vorfahren vor drei Jahrhunderten, gefolgt von der unermüdlichen Aufbauarbeit der aufeinanderfolgenden Generationen für das Land. Ihr Erbe führen wir heute weiter: als Ungarn und als Deutsche, für unsere gemeinsame Heimat. Aus unterschiedlichen Wurzeln ist eine einzige gemeinsame Heimat erwachsen. Ungarn ist heute ein schönes Mosaik dieser Kulturen – bauen wir unsere Zukunft weiterhin gemeinsam auf!

1950. ​augusztus 5-én írták alá a „Hazájukból elűzött németek Chartáját”. A II. világháború után a „kollektív bűnösség” kegyetlen elve alapján több millió németet tettek felelőssé a háborúért, megfosztva őket állampolgárságuktól, vagyonuktól és szülőföldjüktől. A történelem e sötét fejezetében az elűzöttek mégis példát mutattak: a stuttgarti Chartában kinyilvánították, hogy lemondanak a bosszúról és a gyűlöletről, de határozottan követelik az emberiség egyik alapvető jogát, a szülőföldhöz való jogot. Am 5. August 1950 wurde die „Charta der deutschen Heimatvertriebenen“ unterzeichnet.Nach dem Zweiten Weltkrieg wurden aufgrund des grausamen Prinzips der „Kollektivschuld“ europaweit Millionen von Deutschen für den Krieg verantwortlich gemacht und ihrer Staatsbürgerschaft, ihres Eigentums und ihrer Heimat beraubt.In diesem dunklen Kapitel der Geschichte setzten die Vertriebenen dennoch ein Vorbild: In der Stuttgarter Charta erklärten sie, dass sie auf Rache und Hass verzichten, forderten jedoch entschieden eines der Grundrechte der Menschheit ein, das Recht auf die Heimat.

Stolz und Talent! Herzlichen Glückwunsch an alle preisgekrönten Schülerinnen und Schüler! Es ist eine Freude zu sehen, welche glänzenden Ergebnisse die Schulwettbewerbe im Schuljahr 2025/2026 auch dieses Jahr wieder hervorgebracht haben. Ein ganz besonderer, riesiger Dank und Gratulation gehen an die vorbereitenden Lehrkräfte! Ohne Ihr Engagement und Ihre Arbeit würden diese Talente unentdeckt bleiben. Sie sind es, die die Gestalter unserer Zukunft auf den Weg bringen. Liebe Jugendliche! Für euch gibt es nur ein Motto für die Zukunft: Werdet Zukunft-Designer! Gestaltet mutig das Morgen! Büszkeség és tehetség! Hatalmas gratuláció minden díjazott diáknak és tanulónak! Öröm látni, hogy a 2025/2026-os tanévi tanulmányi versenyek milyen ragyogó eredményeket hoztak idén is. Külön, óriási köszönet és gratuláció a felkészítő pedagógusoknak! Az önök elhivatottsága és munkája nélkül a tehetségek rejtve maradnának. Önök azok, akik útnak indítják a jövő formálóit. Kedves Fiatalok! Nektek pedig csak egy útravaló a jövőre: Legyetek a jövő tervezői! Alakítsátok bátran a holnapot!

So sind wir mit Christus unterwegs: Fronleichnam bringt die Kirche auf die Straße! ​Tradition. Glaube. Gemeinschaft. ​Ich würde mich sehr freuen, die Vielfalt unserer Feierlichkeiten zu sehen. Könnt ihr bitte Fotos von den Fronleichnams-Prozessionen aus euren Gemeinden hier in den Kommentaren teilen? ​Ich bin gespannt auf eure Bilder! Így vagyunk úton Krisztussal: Úrnapja az utcára viszi az egyházat! ​Hagyomány. Hit. Közösség. ​Nagyon örülnék, ha láthatnám ünnepségeink sokszínűségét. Kérlek, osszatok meg fotókat a saját egyházközségeitek úrnapi körmeneteiről itt a kommentekben! ​Kíváncsian várom a képeiteket!

Kinder sind heute, wie auch schon früher, der Garant für unsere Zukunft. Heute vielleicht sogar mehr denn je. Mit den Generationen ändern sich unsere Gewohnheiten und unser Alltag, unser Lebensstil wandelt sich, wir erneuern uns ständig – das ist der Lauf des Lebens. ​ Hören wir ihnen zu, achten wir auf sie und unterstützen wir sie dabei, zu erfahren, wie großartig es ist, Teil einer Gemeinschaft zu sein und Werte zu schaffen. Mögen sie ihren eigenen Weg finden – einen Weg, auf dem auch wir mit ihnen gehen können! A gyerekek ahogy régen, most is a jövőnk zálogai. Talán most méginkàbb. A generációkkal változnak szokásaink, hétköznapjaink, változik az életmódunk, folyamatosan újulunk meg-ez az élet rendje. Hallgassuk meg őket, figyeljünk rájuk, támogassuk őket hogy megtapasztaljàk, hogy milyen remek dolog egy közösséghez tartozni, értéket teremteni. Találják meg az útjukat, melyen tovább visznek minket az elkövetkező évtizedekben.

Am Tag des Heiligen Geistes, einem unserer schönsten und mystischsten christlichen Feste, wünsche ich ein gesegnetes und friedliches Pfingstfest! A Szentlélek eljövetelének napján, egyik legszebb és legmisztikusabb keresztény ünnepünkön kívánok áldott és békés pünkösdöt!

Tag des ungarischen Sports Am heutigen Tag im Jahr 1875 veranstaltete der Ungarischer Athletikklub in Budapest den ersten Freiluftsportwettbewerb des Kontinents. Viele bekannte Sportler bekennen sich offen zu ihrer ungarndeutschen Herkunft: Ferenc Puskás, Éva Csernoviczki, Pál Dárdai, József Kiprich, Krisztián Manhercz, Norbert Michelisz, András Stark, Tibor Stark, László Papp, Attila Zubor Welche bekannten Sportler haben noch schwäbische Vorfahren? Magyar Sport Napja 1875-ben ezen a napon rendezte meg a Magyar Athletikai Club Budapesten a kontinens első szabadtéri sportversenyét. Számos ismert sportoló nyíltan vállalja magyarországi német származását: Puskás Ferenc, Csernoviczki Éva, Dárdai Pál, Kiprich József, Manhercz Krisztián, Michelisz Norbert, Stark András, Stark Tibor, Papp László, Zubor Attila Melyik nagynevű versenyzőnk büszkélkedhet még sváb családfával?

Heiliger Sankt Florian, verschon’ mein Haus, zünd’ andere an! Mit Respekt und Dankbarkeit denken wir an alle Berufs- und freiwilligen Feuerwehrleute. Möge Heiliger Florian sie bei jedem Einsatz beschützen. Ruhigen Dienst! Gibt es in eurer Siedlung auch Sankt-Florian-Abbildungen? Postet eure Fotos in den Kommentaren! Szent Flórián ima Szent Flórián vértanú, könyörögj érettünk, hogy a tűzveszélytől és minden gonosztól megmenekedjünk! Tisztelettel és hálával gondolunk minden hivatásos és önkéntes tűzoltóra. Kísérje őket Szent Flórián oltalma minden szolgálatuk során. Eseménymentes szolgálatot! Nálatok is találhatók Szent Flórián-ábrázolások? Osszátok meg a fotókat kommentben!

Gedenken an die Vertreibung der Ödenburger Ungarndeutschen „Denn ein Baum hat Hoffnung: Wenn er auch abgehauen ist, so schlägt er doch wieder aus, und seine Triebe bleiben nicht aus. Wenn auch seine Wurzel in der Erde altert und sein Stumpf im Staub abstirbt, so wird er doch vom Geruch des Wassers wieder ausschlagen und Zweige treiben wie ein junger Schössling.” (Hiob 14,7–9) Vor 80 Jahren glich die deutsche Minderheit in Ungarn einem „gefällten Baum“. Ein Teil der Wurzeln war abgeschnitten, der Stamm war beschädigt und die Baumkrone karg. Doch wie das Bibelzitat heißt, konnte die deutsche Bevölkerung in Sopron und Umgebung, ja sogar in ganz Ungarn, durch den „Duft des Wassers“ – durch die Kraft der Menschlichkeit, des Glaubens und des Lebenswillens – wieder neue Triebe treiben. Megemlékezés a soproni magyarországi németek kitelepítéséről „Mert a fának van reménysége: ha kivágják is, ismét kihajt, és nem fogynak el az ő hajtásai. Ha elöregszik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban a tönkje: a víz illatától kifakad, és ágat hajt, mint a csemete.” (Jób 14,7–9) A magyarországi németség 80 évvel ezelőtt egy „kivágott fához” hasonlított. A gyökerek egy részét elvágták, a törzs megsérült, a lombkorona megritkult. Mégis, ahogy a bibliai idézet mondja, a „víz illatától” – az emberség, a hit és az élni akarás erejétől – a soproni és környékbeli, sőt az egész magyarországi németség képes volt újra ágat hajtani.

Und welches ungarndeutsches Kleidungsstück trägt ihr heute? Ti melyik magyarországi német ruhadarabot viselitek ma?

Vor 80 Jahren veränderte sich das Leben in Schaumar für immer: Die Hälfte der Dorfbevölkerung – mehr als 2000 Menschen – wurde gezwungen, ihre Heimat zu verlassen. An diesen tragischen Jahrestag erinnern die Schaumarer nun mit einer besonderen Gedenkveranstaltungsreihe. In dem nun 10 Jahre alten Schaumarer Bauernhaus können Sie einzigartige historische Schätze und nie zuvor gesehene Aufnahmen besichtigen: Dank der Forschung von György Ritter kamen bisher unbekannte Fotografien aus dem Nachlass von Fanni Gyarmathy ans Licht, die ein neues Licht auf diese dunkle Ära werfen. Gehen wir nicht wortlos und mit geschlossenen Augen an der Vergangenheit vorbei. Nie wieder! 80 évvel ezelőtt Solymár élete örökre megváltozott: a falu lakosságának felét, több mint 2000 embert kényszerítettek otthona elhagyására. Erre a tragikus évfordulóra emlékeznek a solymáriak egy különleges programsorozattal. A most 10 éves solymári Bauernhaus falai között egyedülálló történelmi kincseket, soha nem látott fotók láthatsz: mindezidáig ismeretlen fotók kerültek elő Gyarmathy Fanni hagyatékából – Ritter György kutatásának hála – amelyek új fényt vetnek erre a sötét korszakra. Ne menjünk el a múlt mellett szó nélkül, csukott szemmel. Nie wieder!

Anlässlich des Internationalen Denkmaltags lohnt es sich, einen Moment beim Heimatmuseum in Hartau Halt zu machen. Es ist nicht nur ein wunderschönes Gebäude: 1967 war es das erste offiziell anerkannte deutsche Heimatmuseum in Ungarn! ​ Einer der außergewöhnlichsten Schätze des Gebäudes ist ein Webstuhl, ein echter Zeitzeuge, der zusammen mit seinen Besitzern aus der alten Heimat in die neue gereist ist, ihnen in guten wie in schlechten Zeiten zur Seite stand und sie begleitete, während sich die vom Schicksal gewebten starken Fäden der Einzelnen zu festen Bindungen innerhalb der Gemeinschaft verwoben. Auch nach 300 Jahren blickt er neugierig in die Zukunft und heißt seine Besucher herzlich willkommen. Hartau ist nicht nur für seine bemalten Möbel bekannt, sondern auch dafür, wie es seine Schätze bewahrt. Dank gebührt dafür Frau Elisabeth Grőb. Besucht auch ihr Hartau und erlebt die Geschichte hautnah! A Műemlékvédelmi Világnap alkalmából érdemes egy pillanatra megállni a Hartai Tájháznál. Ez nem csak egy gyönyörű épület: 1967-ben ez volt első hivatalosan is elismert német tájház Magyarországon! ​ Az épület egyik legkülönlegesebb kincse egy szövőszék, egy igazi kortanú, amely tulajdonosaival együtt utazott az régi hazából az újba, mellettük volt jóban rosszban, végig kísérve, ahogy egyének életének sors által szőtt erős szálai biztos kötelékké változnak a közösségben. 300 év után is kíváncsi a jövőre, örömmel fogadva a látogatókat. Harta nemcsak a festett bútorairól híres, hanem arról is, hogyan vigyáz értékeire. Köszönet érte Grőb Gyuláné, Erzsikének. Látogassatok el ti is Hartára, és éljétek át a történelmet!

Tag der ungarischen Dichtung – Zwei Sprachen, eine Seele ​„Ich lebe in zwei Sprachen und zwei Kulturen, aber mit einem einzigen Herzen.“ (Valéria Koch) Am 11. April feiern wir nicht nur die ungarischen Reime, sondern auch das reiche literarische Erbe der deutschen Gemeinschaft in Ungarn. Für uns steht das Gedicht für eine Brücke: Es verbindet die Vergangenheit mit der Gegenwart und das deutsche Wort mit der ungarischen Heimat. Tränendes Herz / Lamprocapnos spectabilis Magyar Költészet Napja – Két nyelven, egy lélekkel ​„Én kétnyelvűségben és két kultúrában élek, de egyetlen szívvel.” (Koch Valéria) ​Április 11-én nemcsak a magyar rímeket ünnepeljük, hanem a hazai német közösség gazdag irodalmi örökségét is. A vers nálunk híd: összeköti a múltat a jelennel, és a német szót a magyar hazával. Jézus szíve / nagy szívvirág / Lamprocapnos spectabilis

Gang um Ostertau Húsvéti harmatszedés

Am 31. März wurde die neue Ausstellung im Janus-Pannonius-Museum eröffnet, die den Opfern des „Malenkij robot“ und ungarndeutschen Schicksalen gewidmet ist. Diese Ausstellung handelt nicht nur von unserer Vergangenheit, sondern auch von der persönlichen Tragödie der unschuldig verschleppten Zivilisten und ihrer Familien. Der Besuch der Ausstellung ist deshalb besonders wichtig, weil das Schicksal der Verschleppten auch unser Schicksal ist; unsere gemeinsame Geschichte setzt sich aus den Geschichten jedes einzelnen Mitglieds unserer Gemeinschaft zusammen. Es ist unsere gemeinsame Aufgabe, uns zu erinnern und an diejenigen zu erinnern, die jahrzehntelang über die Schrecken schweigen mussten, die sie während der Zwangsarbeit erlebt haben. Ich empfehle die Ausstellung von ganzem Herzen jedem, dem das gemeinsame Gedenken wichtig ist. Március 31-én nyílt meg a Janus Pannonius Múzeum új kiállítása, amely a Malenkij robot áldozatai és a magyarországi német sorsok előtt tiszteleg. ​ Ez a tárlat nemcsak a múltunkról szól, hanem az ártatlanul elhurcolt civilek és családjaik személyes tragédiájáról is. A kiállítás megtekintése azért különösen fontos, mert az elhurcoltak sorsa a mi sorunk is, közösségünk minden egyes tagjának történeteiből áll össze közös történetünk. Közös feladatunk emlékezni és emlékeztetni azokra, akiknek évtizedekig hallgatniuk kellett a kényszermunka alatt átélt borzalmakról. ​Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki fontosnak tartja a közös emlékezetet.

Es gibt Geschichten, die man gar nicht oft genug erzählen kann. Ich habe den Film schon mehr als zehn Mal gesehen, aber die Wirkung ist immer dieselbe. Bittersüß, schmerzlich schön und durch und durch unsere Geschichte. Vannak történetek, amelyeket nem lehet elégszer elmesélni. Több mint tízszer láttam már a filmet, de a hatás mindig ugyanaz. Keserédes, fájdalmasan szép, és ízig-vérig a miénk.

Der Weltwassertag Die Donau, der zweitgrößte Fluss Europas, ist ein elementarer Bestandteil der Geschichte der Deutschen in Ungarn. Auch die Entstehung unseres Parlaments, das im Jahr 1896, also vor 130 Jahren, fertiggestellt wurde, ist eng mit der Donau verbunden. Ebenso eng verbunden ist sie mit den berühmten schwäbischen Steinmetzfamilien aus Schitte an der Donau. Mit ihrer präzisen Arbeit avancierten sie zu den Baumeistern Budapests der Jahrhundertwende. Die hochwertig bearbeiteten Kalksteinelemente aus Schitte wurden auf Schiffen über die Donau nach Budapest transportiert. So bewahren die emblematischen Gebäude unserer Hauptstadt, darunter die Fischerbastei und die Matthiaskirche, das Andenken an die Handwerker einer schwäbischen Siedlung an der Donau. A víz világnapja A Duna, Európa második legnagyobb folyója örök eleme magyarországi németség történetének. Parlamentünk 1896-ban, 130 éve átadásra került épületének létrejötte is szorosan kötődik nemcsak a Dunához hanem a Duna-menti Süttő híres sváb kőfaragó-családjaihoz, akik precíz munkájukkal a századforduló Budapestjének építőivé váltak. A kiváló minőségű süttői faragott mészkő elemeket hajókon, a Dunán úsztatták le Budapestre. Fővárosunk emblematikus épületei egy Duna-menti sváb település kézműveseinek állítanak örök emléket.

„Magyar szívvel, német szóval a szabadságért!” ​ Büszkén emlékezünk őseinkre, akik 1848-49-ben bebizonyították: a haza iránti hűség nem nyelv, hanem döntés kérdése. ​ Bár sokan csak a neveket ismerik az aradi névsorból – mint Aulich, Pöltenberg vagy Leiningen-Westerburg –, a szabadságharc sikerei mögött ott állt az egész hazai németség derékhada: ​ A pesti és budai polgárok, akik német anyanyelvük ellenére az első sorokban követelték a reformokat. A vidéki sváb falvak fiai, akik a honvédsereg tüzérségének és műszaki alakulatainak szakmai gerincét adták. A német iparosok és kereskedők, akik felszerelték és élelemmel látták el a küzdő seregeket. ​Számukra 1848 nem csupán politika volt, hanem a közös polgári jövő ígérete. Őseink példája ma is tanít minket: lehetünk büszke németek és hűséges magyar hazafiak egyszerre. ​Tisztelet a hősöknek! Ehre den Helden! Mit ungarischem Herzen und deutschem Wort für die Freiheit! ​ Gedenken wir mit Stolz unserer Ahnen, die 1848/49 bewiesen haben: Die Treue zur Heimat ist keine Frage der Sprache, sondern der Entscheidung. ​Obwohl viele aus der Liste von Arad nur die Namen kennen – wie Aulich, Pöltenberg oder Leiningen-Westerburg –, stand hinter den Erfolgen des Freiheitskampfes der Kern des gesamten heimischen Deutschtums: ​ Die Bürger von Pest und Ofen, die trotz ihrer deutschen Muttersprache in den vordersten Reihen Reformen forderten. ​ Die Söhne der schwäbischen Dörfer vom Lande, die das professionelle Rückgrat der Artillerie und der technischen Einheiten der Honvéd-Armee bildeten. ​ Die deutschen Handwerker und Kaufleute, die die kämpfenden Truppen ausrüsteten und versorgten. ​ Für sie war 1848 nicht nur Politik, sondern das Versprechen einer gemeinsamen bürgerlichen Zukunft. ​ Das Vorbild unserer Vorfahren lehrt uns auch heute: Man kann gleichzeitig stolzer Deutscher und treuer ungarischer Patriot sein. ​ Tisztelet a hősöknek! Ehre den Helden!

A nők iránti tisztelet nem szólhat csupán egyetlen napról, hanem a mindennapi megbecsülést kell, hogy jelentse. ​ Köszönet mindazért a munkáért és gondoskodásért, amivel a családjainkat és a német közösségünket nap mint nap építitek és összetartjátok. A képen apai üknagymamám, az 1875-ben született Maria Roth. ​ Isten áldja a nőket! Der Respekt gegenüber Frauen darf sich nicht nur auf einen einzigen Tag beschränken, sondern muss tägliche Wertschätzung bedeuten. ​ Ein herzliches Dankeschön für all die Arbeit und Fürsorge, mit der ihr unsere Familien und unsere deutsche Gemeinschaft Tag für Tag aufbaut und zusammenhaltet. Auf dem Bild ist unsere Ururgroßmutter väterlicherseits, Maria Roth (geb. 1875), zu sehen. ​ Gott segne die Frauen!

Heute ist der Gedenktag an die Opfer des Kommunismus Es gibt Filme, die man sehen muss, um unsere eigene Geschichte wirklich zu verstehen. Der Film „Ewiger Winter” ist eine schmerzhaft ehrliche Hommage an die Ungarndeutschen, die zur Zwangsarbeit verschleppt („Malenki Robot”) wurden. ​ Dieser Film handelt von uns – vom langen Schweigen unserer Eltern, Grosseltern und Urgrosseltern und von ihrer unerschütterlichen Haltung unter unmenschlichen Bedingungen. Schauen wir ihn uns an, damit wir nicht vergessen, und erinnern wir uns gemeinsam an diejenigen, deren Schicksal unser gemeinsames Erbe ist. Ma van a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja ​Vannak filmek, amiket látni kell, hogy értsük a történelmünket. Az Örök tél fájdalmasan őszinte tisztelgés a „málenkij robotra” elhurcolt magyarországi németek előtt. ​ Ez a film sokunkról, rólunk szól, az őseink hallgatásáról és az embertelen körülmények között is megőrzött tartásról. Nézzük meg, hogy ne felejtsünk, és emlékezzünk közösen azokra, akiknek a sorsa a mi közös örökségünk.

Gemeinsam mit der deutschen Gemeinschaft von Kalasch habe ich mich vor denen verneigt, die vor 80 Jahren gezwungen waren, ihre Heimat zu verlassen, und für die Ungarn zeitlebens die einzige Heimat blieb. „Ja, ich weiß, dass ihr meine letzte Bitte erfüllen werdet. Bringt mir eine Handvoll Erde aus meiner Heimat, die ich unter mein Haupt legen kann. Möge meine ermüdete Seele auf ungarischer Erde ihre letzte Ruhe finden.“ (Eine Handvoll Erde / Der Wunsch eines vertriebenen Ungarn) Auch wenn die Wunden der Vergangenheit tief sind, stehen wir Ungarndeutschen heute als starke Gemeinschaft in Ungarn. Wir schöpfen Kraft aus unseren Wurzeln, bewahren unsere Traditionen und unsere deutsche Sprache, denn wir wissen: Nur wer die Vergangenheit ehrt, hat eine Zukunft! A budakalászi német közösséggel közösen tisztelettel hajtottam fejet azok emléke előtt, akiket otthonuk elhagyására kényszerítettek 80 évvel ezelőtt, és akiknek szívében a magyar haza mindvégig az egyetlen maradt. „S, tudom teljesítitek utolsó kérésemet, Elhozzátok hazámból a marék földet, amit fejem alá párnaként tegyek. Had legyen boldog pihenésem magyar földön nyugodjon meg fáradt lelkem” (Egy marék földet / Egy kitelepített magyar kívánsága) Bár a múlt sebei mélyek, mi magyarországi németek ma együtt, erős közösségként vagyunk jelen Magyarországon. A gyökereinkből táplálkozunk, őrizzük hagyományainkat és nyelvünket, mert tudjuk: a múltunk tisztelete a záloga annak, hogy van jövőnk!

Internationaler Tag der Muttersprache – Die Sprache des Herzens Heute feiern wir nicht nur eine Sprache, sondern einen wichtigen Teil unserer Identität. Für uns sind die unsere Mundarten und die deutsche Literatursprache eine Brücke zwischen Vergangenheit und Zukunft. Wie ich immer zu sagen pflege: „Englisch ist ein Muss, Deutsch ist ein Plus”. Doch die deutsche Sprache bedeutet für uns nicht nur ein Plus an Wissen, sondern steht in erster Linie für unsere Herkunft, unsere Traditionen und unsere Gemeinschaft. Pflegen wir diese uns vererbte Sprache auch im Alltag mit Stolz!  Meine wuderscher Familie Az anyanyelv nemzetközi napja – Die Sprache des Herzens A mai napon nemcsak egy nyelvet, hanem identitásunk egy fontos elemét is ünnepeljük. Számunkra a magyarországi német nyelvjárások és az irodalmi német nyelv őrzése híd a múltunk és a jövőnk között. Ahogy azt mondani szoktam: „Englisch ist ein Muss, Deutsch ist ein Pluss” – de számunkra a német nyelv nem egyszerűen egy plusz tudást, hanem elsősorban származásunkat, hagyományainkat és közösségünket jelenti. Ápoljuk ezt a ránk örökül hagyott nyelvet büszkén a mindennapokban is! Budaörsi családom

„300 Jahre..aber was haben uns die Schwaben gegeben?“ Der Film, der diese Frage beantwortet, wurde gestern Abend im Rahmen einer feierlichen Veranstaltung vorgestellt. Die Antworten könnt auch ihr bald erfahren, denn dank der Filmemacher (dem Schwaben-Stab) wird der Film im ganzen Land für jedermann kostenlos zu sehen sein. Eines kann ich euch jedoch schon jetzt verraten: Die Antwort ist viel mehr als nur Knödel, Zeppelpolka, Plechmusi oder Ordnungsliebe! ACHTUNG! Dieser Film ist keine trockene Geschichtsstunde. Die mindestens 300-jährige Geschichte der Ungarndeutshen erzählt von 300 Jahren Energie, Mut und Ausdauer, voller prägender Persönlichkeiten. Ich kann ihn wärmstens empfehlen, schaut ihn euch an, er ist sehenswert! Der Film hat eine Spieldauer von 52 Minuten. Anfragen zur Vorführung sowie eventuelle Fragen könnt ihr an die folgende E-Mail-Adresse richten: albrecht.georg@gmx.de „300 év..de mit adtak nekünk a svábok?” A kérdést megválaszoló film tegnap este került bemutatásra ünnepélyes keretek között. A benne szereplő válaszokat hamarosan Ti is megtudhatjátok, hiszen az alkotók (a svábstáb) jóvoltából a film szerte az országban mindenki számára ingyenesen megtekinthető lesz. Egyet viszont már most elárulhatok: a válasz sokkal több, mint pusztán gőzgombóc, Zeppelpolka, Plechmusi oder Ordnungsliebe! FIGYELEM! Ez a film nem egy száraz történelemóra. A magyarországi németek legalább 300 éves történelme 300 évnyi energiáról, bátorságról és kitartásról mesél, tele meghatározó személyiségekkel. Jó szívvel tudom ajánlani, érdemes megnézni! A film időtartama 52 perc. A vetítési igényeket az esetleges kérdésekkel az alábbi e-mail címre küldjétek: albrecht.georg@gmx.de

„Selig, die Frieden stiften; denn sie werden Kinder Gottes genannt werden.” In Pußtawam haben wir der vor fast acht Jahrzehnten vertriebenen ungarndeutschen Familien gedacht. Die Geschichte hat uns gelehrt: Wo die menschliche Würde mit Füßen getreten wird, gibt es keine Sieger, sondern nur zerstörte Leben. Doch der gestrige Tag stand nicht nur im Zeichen der Trauer, sondern auch im Zeichen der Zukunft. Ich bin fest davon überzeugt, dass die Kraft unserer Gemeinschaft in der Einheit und in der selbstbewussten Interessenvertretung liegt. Wir arbeiten dafür, dass unsere Einrichtungen – unsere ungarndeutschen Nationalitätenkindergarten und -schulen – erfolgreich funktionieren und dass die Stimme der Ungarndeutschen im ungarischen Parlament kraftvoll zu hören ist. Ich danke den Pußtawamern für den herzlichen Empfang und die Unterstützung! „Boldogok a békességszerzők, mert ők Isten fiainak neveztetnek” Pusztavámon a közel nyolc évtizeddel ezelőtt elhurcolt sváb családokra emlékeztünk. A történelem megtanította: ahol az emberi méltóságot sárba tiporják, ott nincsenek győztesek, csak kettétört életek. De a tegnapi nap nemcsak a gyászról, hanem a jövőről is szólt. Hiszem, hogy közösségünk ereje az egységben és az öntudatos érdekérvényesítésben rejlik. Azért dolgozunk, hogy intézményeink – német nemzetiségi óvodáink és iskoláink – sikeresen működjenek, és hogy a magyarországi németség hangja erőteljesen hallatsszon a magyar Országgyűlésben. Köszönöm a pusztavámiaknak a szívélyes fogadtatást és a támogatást!

80 Jahre danach – Gedenken an die Vertreibung der Deutschen aus Grossturwall „Wenn darum ein Glied leidet, leiden alle Glieder mit…” Im Februar 1946 wurde dem Ort von Grossturwall lebendiges Fleisch herausgeschnitten: Im Namen der Kollektivschuld wurden Familien auseinandergerissen und unsere deutschstämmigen Landsleute aus ihrer Heimat vertrieben. Neben dem Gedenken müssen wir heute auch über die Lebenskraft sprechen. Ein herzlicher Dank gilt dem Nationalitätenkindergarten und der Schule, der aktiven Deutschen Nationalitätenselbstverwaltung sowie der unterstützenden Stadtführung – sie alle sorgen dafür, dass die schwäbische Kultur in Törökbálint keine Vergangenheit, sondern lebendige Realität ist. Solange wir in Einheit für unsere Gemeinschaft handeln, ist die Zukunft des Deutschtums gesichert. Gott segne die Ungarndeutschen! 80 éve történt – a törökbálinti németek elűzésére emlékeztünk „Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi…” 1946 februárjában Törökbálint testéből eleven húst vágtak ki: a kollektív bűnösség nevében családokat szakítottak szét, és fosztottak meg otthonuktól német nemzetiségű honfitársainkat. Az emlékezés mellett már az életerőről is beszélnünk kell. Köszönet a nemzetiségi óvodának, iskolának az aktív Német Nemzetiségi Önkormányzatnak, a támogató városvezetésnek, hogy a sváb kultúra Törökbálinton nem múlt, hanem élő valóság. Amíg egységben teszünk a közösségünkért, addig a németség jövője biztosított. Isten áldja a magyarországi németséget!

Möge der Glanz der Heiligen Nacht die Völker und Herzen von heute erleuchten. Wenn die Liebe dein Inneres und deine Welt berührt, wird das Heil sichtbar, nach dem wir uns im Tiefsten sehnen. Das ist die bleibende Botschaft des Simeon für uns alle. Ist’s zu Lichtmess hell und rein, wird ein langer Winter sein – wenn es stürmt und schneit, ist der Frühling nicht mehr weit. Szenteste fénye ragyogja be ma is a népek szívét. Amikor a szeretet megérinti belsődet és világodat, láthatóvá válik az az üdvösség, amely után legmélyebben vágyakozunk. Ez Simeon maradandó üzenete mindannyiunk számára Ha Gyertyaszentelőn havazik, fú a szél, közel már a tavasz, nem sokáig tart a tél.

Was für eine Nacht! Gestern waren wir beim Ball der Deutschen des Komitats Weißenburg im wunderschönen St.-Stephan-Festsaal in Stuhlweißenburg. Die Stimmung war fantastisch und die Kapelle SWAB hat mit ihrer Musik alle auf die Tanzfläche geholt. Ein riesiges Dankeschön an die Organisatoren für diesen unvergesslichen Abend voller Tradition und Spaß! Micsoda éjszaka volt! Tegnap ott voltunk a Fejér Vármegyei Németek Bálján a gyönyörű székesfehérvári Szent István díszteremben! A hangulat egyszerűen fantasztikus volt, a SWAB zenekar pedig mindenkit a táncparkettre csábított a zenéjével. Hatalmas köszönet a szervezőknek ezért a felejthetetlen, hagyományokkal és vidámsággal teli estéért!

35 Jahre „Der Kreis“! Mit großer Freude habe ich an der Jubiläumsfeier zum 35-jährigen Bestehen des Nationalitätenvereins der Ungarndeutschen in Fünfkirchen – Branau teilgenommen. Den würdigen Rahmen für dieses Jubiläum bot das traditionsreiche Palatinus Grand Hotel, das vom renommierten fünfkirchener deutschen Architekten Andor Pilch entworfen wurde. Das Gebäude spiegelte in besonderer Weise die jahrzehntelange, wertvolle Arbeit des Vereins wider. Im Namen der Ungarndeutschen und auch in meinem eigenen Namen danke ich Ihnen herzlich für das Engagement, mit dem Sie unsere deutschen Traditionen und unsere Gemeinschaft bewahren und schützen. Gott segne den Verein – auf weitere 35 Jahre! 35 éves a „Kör”! Nagy örömmel vettem részt a Magyarországi Németek Pécs–Baranyai Nemzetiségi Köre fennállásának 35. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségen. A rendezvénynek Pécs egyik legpatinásabb szállodája adott otthont, amelyet a magyarországi német származású Pilch Andor tervezett, így méltó módon tükrözte az egyesület több évtizedes értékteremtő munkáját. A magyarországi németség és a saját nevemben is köszönöm azt az elkötelezettséget, amellyel német hagyományainkat és közösségünket óvják és védik. Isten éltesse az egyesületet – még sokszor 35 évet kívánok!

Am 25. Januar gedachten wir des 152. Geburtstags von Jakob Bleyer, dem Gründer des Germanistischen Instituts in Budapest und ehemaligen Minister ohne Geschäftsbereich für nationale Minderheiten. Es war mir eine besondere Ehre, vor zwei Jahren im Rahmen der Konferenz zum 150. Geburtstag von Jakob Bleyer das Goldene Ehrenabzeichen des Weltdachverbandes der Donauschwaben entgegenzunehmen. Diese Auszeichnung würdigt mein langjähriges Engagement für die Belange der Ungarndeutschen. Herzlichen Glückwunsch wieder einmal auch an die Mitausgezeichnete Zsuzsa Ledényi! Január 25-én emlékeztünk meg Jakob Bleyer, a budapesti Germanisztikai Intézet alapítója és az egykori nemzeti kisebbségekért felelős tárcanélküli miniszter 152. születésnapjáról. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy két évvel ezelőtt, a Bleyer Jakab születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett konferencián átvehettem a Dunai Svábok Világszövetségének arany kitüntetését. Ez az elismerés a magyarországi németség ügye iránti többéves elkötelezettségemet méltatja. Ismételten gratulálok kitüntetett társamnak, Ledényi Zsuzsának is!

Nie wieder – das gilt, das lösen wir ein, heute, morgen und für alle Zeit. Die heutige Gedenkkonferenz der Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen (LdU / MNOÖ) markiert einen Wendepunkt in der Aufarbeitung der Geschichte der Ungarndeutschen. Am gestrigen Tag jährte sich der Beginn der systematischen Vertreibung unserer Landsleute (19. Januar 1946 in Budaörs) zum 80. Mal. Die Konferenz im Festsaal der Ungarischen Akademie der Wissenschaften (MTA) dient dabei nicht nur dem Gedenken, sondern auch der wissenschaftlichen Bilanzierung: Was wissen wir heute, das vor zehn Jahren noch unbekannt war? Soha többé – így kell lennie. Ma, holnap és mindörökké. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának (LdU) mai emlékkonferenciája fordulópontot jelent a magyarországi németek történelmének feldolgozásában. A tegnapi nap emlékeztünk meg honfitársaink módszeres kitelepítése kezdetének (1946. január 19., Budaörs) 80. évfordulójáról. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében megrendezett konferencia nem csupán az emlékezésről szól, hanem tudományos mérleget is von: mit tudunk ma, ami tíz évvel ezelőtt még ismeretlen volt?

Besonders am Gedenktag der Vertreibung und Verschleppung der Ungarndeutschen, am 19. Januar bekennen wir uns dazu, die Erinnerungen an die schrecklichen Verbrechen nach dem Weltkrieg wach zu halten. Vor 80 Jahren rollten die ersten Viehwagen von Wudersch / Budaörs aus und damit wieder ein unfassbares Grauen für den Ungarndeutschen begonnen. In der heutigen Zeit ist es unsere Aufgabe als Gesellschaft dafür einzustehen, dass solcher Hass und solche Menschenfeindlichkeit in unserer Mitte keinen Platz haben. Wir sind nicht verantwortlich für das, was geschah. Aber das es nicht wieder geschieht, dafür schon! Nem vagyunk felelősek azért, ami történt. De, hogy ez ne történhessen újra meg, azért viszont már igen!  

Az 1944/45-ös évforduló „fagyos napjai” jelképezik az elhurcolás kezdetét, amely közvetlenül a háború utáni évek elűzetéséhez vezetett. Soha többé! Die „frostigen Tage“ der Jahreswende 1944/45 stehen symbolisch für den Beginn der Verschleppung, die unmittelbar in die Vertreibung der Nachkriegsjahre mündete. Nie wieder!